Könyvem korhatár nélküli urbánus bestiárium, modern témákkal foglalkozó szörnyhatározó, klasszikus külsővel. Tizenöt rézbe karcolt illusztráció mutatja be hétköznapjaink jelenségeit, állati formába öntve, mint a porcica, a csőgörény, vagy a szélkakas. A szövegek írásakor az életünket átszövő misztériumból, ugyanakkor a modern városi környezetből és eseményekből merítettem ihletet. A rézkarcot választottam, mint hagyományos sokszorosító eljárást, hogy a digitális tömegtermelés világában életben tartsam a legendás szörnyekről szóló meséket, és felelevenítsem a bestiárium elfelejtett műfaját.


Mivel úgy határoztam, magam fogom kitalálni a gyűjteményemben szereplő lények leírását, meg kellett vizsgálnom a műfaj gyökereit. Miután a koncepció összeállt, elkezdtem ötleteket gyűjteni a szörnyekhez. Ehhez elsősorban saját környezetemből merítettem, körülnéztem a szobámban, az utcákon járkálva, tömegközlekedésen, vagy a parkokban sétálva. A hétköznapi tárgyakról sok minden eszembe jutott, ezeket az ötletfoszlányokat, vagy épp csak felvillanó neveket azonnal rögzítettem. Így alakult ki például a szélmedúza jellemzése, amit egy égen szálló nejlonzacskó látványa idézett fel.


Ezzel párhuzamosan az illusztrációk készítésével is foglalkoznom kellett, a rézkarc időigényessége miatt nem várhattam, amíg kész lesz az összes jellemzés. A szöveg és a kép egyszerre alakították egymást, volt, hogy utólag adtam hozzá a rajzokhoz olyan részleteket, melyek a textusba bekerültek, de az is előfordult, hogy a vázlatok elkészülte után íródott meg egy-egy szócikk. Ilyenkor gyakran emeltem be a jellemzésbe olyan külső tulajdonságokat, melyek grafikai elemként funkcionáltak.
Választásom egy olyan sokszorosító eljárásra esett, mely nagy hagyományokra tekint vissza, ugyanúgy, mint a bestiárium műfaja. Ez a technika archaikus hatást kölcsönöz az egész sorozatnak, így erősíti a kötet régies jellegét. Technológiai kihívást jelentett számomra az illusztrációk elkészítése, ezelőtt keveset dolgoztam rézzel, tapasztalataim nagy részét ezen munkám során szereztem. Tizenöt 10x10 cm-es illusztráció került a könyvbe, eredeti nyomat mellékletként.
Magának a könyvnek is négyzetes formátumot választottam, 170x170 mm-t, mely ideális a nyomatok bemutatására, művészeti albumok küllemét idézi fektetett alakjával. A 17cm-es magassággal a határozók és zsebkönyvek térfogatához szerettem volna közelíteni, így teljesül a forma kettős szerepe.
Könyvemet, amely az egykor tudományos igénnyel íródott bestiáriumokat idézi meg, szórakoztató műnek szántam. Azok számára készítettem, akik kíváncsiak arra, hogy valójában miféle furcsa lények rejlenek szürke hétköznapjaink különös jelenségei mögött, és művészeti albumnak szántam azok számára, akiket ezen lények képi megjelenése is érdekel.
szöveg, kép © Bernát Barbara