Holland design pillanatok

Volt szerencsém néhány évvel ezelőtt Milánóban részt venni a holland Droog Design csoport "Slow Food" elnevezésű performanszán. Az étkezés aktusának végtelen lassítására törekvő dramaturgia legemlékezetesebb része az volt, amikor egy nyolcvan év körüli hölgy teát készített nekem. Kis gézdarabot vett elő, tűt, cérnát. Lassan befűzte a cérnát, teafű után kutatott, majd a gézre szórta azt, végül lassú, komótos öltésekkel filterré formálta a gézlapot. A víz forralás csak ez után következett. Háromnegyed óra és már szürcsölhettem is a teljesen hétköznapi ízű teát. Nagyszerű, meditatív élmény volt, csak az első tíz perc tűnt pokolnak.

Valami hasonlóra számítottam a Holland Királyság Nagykövetsége, a WAMP, a Chili&Vanília és az A38 rendezvényén, ami a Holland Design Napok leginkább várt eseménye volt. Marije Vogelzang jelenleg a világ leghíresebb étkezés-designere. Az étel elfogyasztásának kulturális, társadalmi kontextusait elemző szeánszai, a Hollandiához köthető experimentális design legjelentősebb kortárs kreatúrái.

Apropó hollandok. Egy ország ami az elkövetkező évek gazdasági stratégiájának kialakításában kiemelkedő szerepet szán a kreatív iparágaknak. Egyébként hasonló trendet látunk Finnország, Dél-Kórea, vagy Izland esetében is, - állítólag az izlandi kreatív iparágak bevételei a kis sziget halászatból származó bevételeivel egyenlőek.

Kaptam egy rövid összefoglalót, amiből kiderült, hogy a holland kreatív iparágak növekedése gyorsabb, mint az ország gazdaságának növekedési átlaga. Nehéz pontosan meghatározni mi is tartozik a kreatív gazdaság fogalmába (a zene, a design, a művészetek, az építészeti tervezés, a filmipar, a divat, stb.), így a holland becslések 9,8 milliárd és 16,9 milliárd euró közé teszik az ágazat bevételeit. Ezen belül a design a kreatív iparágak legintenzívebben bővülő területe. Az 1,9% -os iparági átlagos bővüléshez képest, a formatervezők foglakoztatása 4,3 %-kal nőtt a vizsgált időszakban. Kétszáz fősnél nagyobb cégeket hasonlítottak össze és azt az eredményt kapták, hogy azok a cégek, amelyek alkalmaztak formatervezőt 2,5-szer hatékonyabbak a termék-innováció terén, mint amelyek nem. Még egy megjegyzés a témában. Magyarországon 2006-ban jelent meg a "kreatív iparról", "kreatív gazdaságról" a Demos részéről egy alapos tanulmány. Azóta néma csönd.

 

Visszatérve Marije Vogelzang szombat esti szeánszára. A tíz fős csoportok tagjait bekísérték a hajó galériájának terébe, ahol halk zene szólt. Tíz apró textil-szeparéba külön-külön foglaltak helyet a vendégek, akik sem egymást, sem egymás vendéglátóit nem láthatták. A szeparén belül családi fényképek, gyermekrajzok, és egy erős fényű izzó fogadta a meghívottakat. Kisvártatva megérkezett vendéglátóm, akinek tulajdonképpen az imitált lakásában érkeztem. A vendéglátó hölgy úgy ült le a szeparé elé, hogy csak a kezeit láthattuk. Elöljáróban szotyizásra invitált kedves szavakkal, miközben belekezdett egy történetbe, amiből kiderült hogy intézetben nőtt fel, hogy roma, és imádta az intézeti karácsonyok meghittségét. Majd élete különféle eseményeibe avatott be, miközben először almával, naranccsal, kaláccsal etetett a drapérián átnyúlva, majd palacsintával, végül lecsós nokedlivel. Végig a vendéglátó figyelmességével vett körül, bár az arca, teste,  testbeszéde takarásban volt. Beszélt csecsemője szoptatásáról, de előre elnézést kért a „csöcsöm” szó használatáért. Húsz perc telhetett el, már csak a búcsú aktusa volt hátra, -elénekelt nekem egy altatódalt, a „csitt-kicsi-tentéset”. Minden látogató egy-egy héliumos lufit kapott, amibe egy illatminta volt, vendéglátóm kedvenc illata.

Az étkezés-rítus célját értettem ugyan, bár személy szerint nem vagyok hajlandó hazánk etno-szegény konfliktusát démonizálni és kizárólagosnak tekinteni. Elfogadjuk-e a szánkba rakott ételt HIV-fertőzöttől, vérgőzős jobbikostól, zsidó ingatlanfejlesztőtől, romántól, bankártól, kutyaviadal-szervezőtől, újságírótól, heroin dílertől, nigériai focistától, transzvesztitától, BKV-ellenőrtől, miniszterelnöktől, kukázó hajléktalantól, paptól, filozófustól?

Másnap részt vettem a Millenárison, az Európa Pontban szervezett Magyarország szubjektív atlasza című kiállítás megnyitóján, ami az azonos című könyv (HVG Kiadó), tabloid formátumú feldolgozása. Bujdosó Attiláék és a Kitchen Budapest nagyszerű munkát végzett, de a könyv minden kompromisszuma ellenére is erősebb, mint ez a formátum. Nézze meg mindenki a saját szemével. A repi zászlók jópofák.

Végül a WAMP-hoz kapcsolódva Allard Meine Jansen (Allard Architecture) tartott előadást a KÉK szervezésében. A pörgős egy óra első negyed órája volt igazán érdekes, mert az irodához kötődő projektek bemutatása kicsit hosszabb időt vett volna igénybe. Vagyis a saját munkák éppen hogy csak fel-fel villantak. Az első traktus a nemrégiben zárt Duch Design Week -en látottakat foglalta össze. Évekkel ezelőtt volt szerencsém Rotterdamban részt venni az eseményen, ami nagyon pezsgő, ugyanakkor olasz, brit testvéreihez képest befogadható volt, távol állt tőle a csömör.   Az építész előadó napjaink holland designjának sikerét négy dologban látja. 1., A holland designerek egy hatalmas világtrend élharcosai. Ez a trend pedig a kritikai regionalizmus, a globális-lokális új egyensúlyát keresési. Visszatérés a föld közelébe, akár az organikus paraszti, a vidéki élet közelébe, miközben ezt a visszatérést folyvást reflektálni, kicsavarni, átgondolni a modernitás felől. 2., Egyszerűség az anyaghasználatban, a konstrukcióban, és a funkcióban. 3., A design-oktatás az oktatási rendszer szerves része. A felsőoktatási rendszer egyik legnagyobb büszkesége a Design Academy Eindhoven, illetve a delfti építész kar. 4., A DESIGN FASHION ARCHITECTURE (DFA) kormányzati szerv hatékony támogatást nyújt a kreatív iparnak. Vagyis az állam egy olyan ágazatra költ, aminek hasznát a versenyképesség növelésében, az építőipari munkahely-teremtésben, stb. busásan bezsebeli.

A designra költött pénz, a jövőre költött pénz. Higgyük el nekik!

Trend Guide, martinkó